Húsz éve, 1991. április 8-án halt meg Csengey Dénes író, politikus, az MDF alapító tagja. Nem lehet megrendülés nélkül olvasni az első szabad választás előtt néhány hónappal, de persze már a négy igenes népszavazási kampány rossz vitái, illúziórombolóan csúnya jelenetei után papírra vetett, Magyarország jövőjét a rosszabbik magunktól féltő, óvó sorait.
Orbán Viktor „az alkotmányozási konzultációról” szóló múlt heti parlamenti beszámolójában kifejtette, hogy ez a konzultáció „az új alkotmány létrehozásának egyik leglényegesebb fejezete” volt. És egy hosszú, még 2004-ben, a nemzeti petícióval kezdődött folyamat érte el vele a csúcspontját, amely „új politikai kultúrát is teremtett”. Igaza van, sajnos. Kár, hogy érzékelhetően nincs a tudatában annak, milyen mély értelmet hordoznak a szavai.
Nem az ellenzéki pártok tartoznak magyarázattal, hogy miért nem vesznek részt a most zajló alkotmányozási folyamatban, hanem a kormánypártok, hogy miért bocsátkoztak bele ebbe az illegitim alkotmányozási kalandba. Miért kísérelik meg egy közösnek szánt norma- és szabályrendszer paragrafusokba foglalását, amelyet az ellenzéki pártok nélkül készítettek elő, és az LMP és az MSZP távollétében vitatnak meg?
A második Orbán-kormány eddigi működésének egyik legmeglepőbb jellemzője az önkényesség, a kiszámíthatatlanság, a koncepciótlan rögtönzés. Az alkotmányhoz való viszonyukban, illetve az alkotmányozásukban is ez a legszembeötlőbb – írja a szerző.
Nyílt levelében a szerző rossznéven veszi, hogy a Nemzet erősen elfogult módon támadja a „filozófusügy” résztvevőit, s felteszi a kérdést: nem lehetne egy kicsit tárgyszerűbben, megfontoltabban művelni ezt a valóságfeltárást?
Az ország katolikus közösségét változatlanul foglalkoztatja a Magyar Katolikus Rádió középhullámú adásának megszüntetése. Meglepő módon a Püspöki Konferencia titkársága a tervezett rádió melletti szolidaritási sétát provokációnak nevezte. A szerző az ügy további fejleményeiről fejti ki véleményét.
„Készpénznek veszed a kormánykoalíció valóságmagyarázatát, ideológiáját, és e szerint írod le a mai magyar politikai közéletet. Miért?" – kérdezi Elek István Csizmadia Ervintől, és vitatja, hogy a fülkeforradalom által mandátumot kapott kormányfő és szűk környezete a demokrácia letéteményese lenne
